Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.
Elegem van a világból, a holnapból, a mából,elegem van az emberekből, magamból és másból,Elég volt a sok rosszból, a fájó érzésekből,elegem van a megválaszolatlan kérdésekből.
Azt hittem, hallasz, de nem hallottál.Azt hittem, utánam jössz, de nem jöttél.Beszélgetni kívántam, hogy megosszam a gondolataimat veled, Azt hittem, ez neked is hiányzik, de nem hiányzott.Azt hittem, téged is érdekel, de nem érdekelt.Azt hittem, te is akarod, de nem akartad.
Ha az ember szeret valakit, akkor semmi szükség arra a szóra: "sajnálom"
Nézd a parton azt a két sziklát,mely hajdanta egy volt,s állta a vihar dühét,látod,a két tört vonal hogy összeillik?Van,amit a természet egynek alkot és a sors kettészakít
Sokszor fáj a szív,és sokszor a lélek,sokszor mindkettő,s ez az élet!
Egy emlék mely ma is fáj,Egy szó mit régen itt hagytál,Egy könnycsepp érted,a rég volt szépért..a vissza sose térö gyönyörü érzésekért,Egy álom,egy égető érzés,ami már csak egy porba hulló kérés...
Kicsit Romantikus wagyok, mert szeretek álmodozni... Kicsit őrült, mert walóra is wáltom őket... Szerelmes, mert nagyon tudok szeretni...Kicsit szomorú, mert csalódtam is már, és kicsit erős, mert talpra tudok állni...